1 cél | 2 ember | 3 kerék | 4 kontinens | Engedd meg, hogy elkalauzoljunk a világ legkülönbözőbb pontjaira! Üdvözlettel: Kozma Gizella és Pulay Sándor!
Újra visszajárunk minden nap a kedvenc elhagyatott, gyönyörű
helyünkre.
Én pihizek az árnyékba, Sanyi meg búvárkodik.
Azért izgatottan várom, mikor bukkan elő,mert még nincs dagály,a
kagylók meg összekarmolhatják a hasát amikor jön ki.
Amikor abbahagyta a búvárkodást,elment botot keresni magának, hogy ő
pecázni fog. De belecsúszott a sziklák közé, ott meg talált gyönyörű
virágot, ami legalább 4órát illatozott nekem.
Pecázni se tudott, mert csak nagy horga van. Egy kisbabás család jött
le a sziklákhoz, pecabotokkal, meg szigonnyal halászni. Fogtak egy tintahalat kezdésnek.
A pici lány olyan édesen köszöntött, szabadihá!
Megvártuk, hogy a szigonyos is vissza jöjjön a zsákmányával.
Majd elköszöntünk és igyekeztünk a városba vissza, a Kínai újév,
előkészületét megnézni, amit gyönyörű virágpompa övez.
Ünnepi szentéjeket raknak ki, a házak, boltok, szállodák elé, vagy
szentéjébe.
Általában a házak nyitottak erre felé, mivel örök nyár van, így
beláthattunk több házba és kíváncsiak lettünk hogy mivel
foglalatoskodnak. Egy háznál megálltunk, mert furdalt a kíváncsiság és
megkérdeztük, mik ezek a papírok amiket hajtogatnak. Újévi kívánságok
vannak benne.
Mikor elmennek a templomba, meggyújtják ezeket a papírokat és külön
kiskemencébe elégetik. Majd füstölőt gyújtanak, imádkoznak,lerakják az
ajándékot és kongatnak egyet a haranggal, petárdát gyújtanak aminek a
végén kínai írás jellel egy kis piros szalag van, van aki haza is
viszi ezt a szalagot.
De tudjuk jól, ami nem kínai az hamisítvány. Szép eseményteli hetet
zártunk ismét.
Délre meg is érkeztünk Phuket, Tanapor2 apartmanba. Kellemes füstölő
illat fogadott bennünket. A szálló tulajdonosa a hely szellemének
gyújtotta a füstölőt, és rakott ki enni és inni valót is.
A tegnapi leégésünkből tanulva,itt is maradunk késő délutánig, hogy a
nap ereje gyengüljön. Addig is rendbe tesszük magunkat. Mivel kaptunk
egy tippet a motorépítőtől, hogy gumit 6-800bat-ért már lehet
kapni, ezért elindultunk gumikeresésre. Hát ennyi pénzért a hülyének is
megéri, nem hogy nekünk!!! Úgyse lesz Malajziába gumi, legalább
bebiztosítjuk magunkat, ha tényleg ennyiért lehet kapni. De sajna nincs
ilyen gumi, ami nekünk kell. Holnapra rendelnek az egyik helyen ahol
nagygépeket lehet kölcsönözni, és javíttatni. Rengeteg chopper, és sport
gép van.
A velónak elege lett. Rángat, köhög. Már 2x szétszedte Sanyi a
karburátort, gyertyát cserélt, kimosta a légszűrőt, de csak rángat.
Alapjárat van, de most már egy henger nem is megy. A Honda
nagykereskedésbe próbáltunk légszűrőt venni, de nincs. Na holnap majd
találunk ki valamit. Reggel elvitte a karbit kifújatni, egész nap had
száradjon. Így béreltünk egy pót velorexet, robogó formájába. Azzal
csapatunk egész nap.
Lementünk a sziget legdélibb csücskébe, Promthep öbölbe,
gyönyörű. Majd onnan csorogtunk a többi öböl felé.
Találtunk egy magánöblöt, ahol csodák csodája nem kellett fizetni. De
csak azért mert már későn érkeztünk. A part koralltörmelékből, áll, tele
hatalmas sziklákkal, kidőlt hatalmas fákkal, és buja trópusi
növényzettel. A tenger pedig tele, színesebbnél színesebb halakkal és
tengeri herkentyűkkel.
Nagyon jót búvárkodott Sanyi, miközben én csodáltam a hatalmas
sziklákat, és a korall törmelékeket.
A nagyon, nagyon nagy meleg elől, a sziklák tövébe próbálunk
tanyázni, talán így nem égünk le annyira.
Az éjjel is bekentem magunkat körömvirág olajjal, jól levédte a
bőrt, lehet nem is hámlunk le. Vörösnek vörös, de nem fáj. Én meg a
tengerparton álldogáltam, míg a Sanyi a hullámokon lovagolt, mivel én
nem tudok úszni ezért nem mertem ekkora nagy hullámokba bemenni,rá is
pacsáltam. Állandóan felborított és körbeforgatott. Egyszer aztán úgy
meglökött elvágódtam, rá a könyökömre, még jó hogy van nálam
feketenadálytő esencia. Alig aludtam vele az éjjel, úgy
fájt. Csodálatosan szépek az öblök, nem csak nappal, de éjjel is. Mivel
az öblökbe, csak szállodák,rezidenciák,bárok, vendéglők vannak, így
éjjel teljes kivilágítással üzemel minden. Hát ez egy
csoda!
Thaiföld nem csak nappal, hanem éjjel is szép. Itt tényleg nem
rámenősök az emberek, nem rohannak le,nincs dudálás,nem dühöng ha elé
tolakszol, tudjátok Sanyi, nem Sanyi lenne ha ez a tulajdonsága
elveszett volna. Van itt egy öreg hegy, amire délután öt óra után,
kisgyerektől, a hetvenévesig, mindenki kocogva felmászik. lefelé meg
úgy jönnek, hogy az út szélén van fából “edzőterem,”a járda ezeken
vezet keresztül. Ha oldalra nézel, meg a várost és a tengert
látod.
Szép, nagyon szép. Csak minden olyan drága, mint otthon. Reménykedtünk,
hogy nem így lesz. Ahogy vágtatunk a velorex pótlékkal az öblök között,
lenézünk a tengerre, mit látunk! Egy elhagyatott vendéglőt, szállodát,
az enyészetnek van hagyva. Nem értjük miért…
Le is fényképeztük a Kaptól kapott e-epé-vel is, had lássa ő is ezt a
szép partszakaszt.
Még búvárokat is láttunk a parton
A szállásunk nagyon jó, egész nap nem süt be a nap,jó hűvös, már
amennyire itt lehet, ventilátor azért megy mellette. Ma nem főztünk
vettünk kész kaját a piacon, lehet így olcsóbb lesz.
Egy érdekes formájú gyümölcsöt is felfedeztünk a
sárkánygyümölcsöt. Látványnak szép, de az íze, semmilyen.
A benzinkútnál az előttünk lévő motoros tankolt, az oldalkocsija
megpakolva virágfölddel, a tetején meg ez az aranyos kiskutya, így
utazik.
A napot azzal zárjuk, hogy Sanyi próbálja a velón a hibát
megtalálni. Hisz minden jó rajta, mégse jó.
Gyönyörű napsütéses időbe, megálltunk Sai re beach-en, ez még a
dél-kínai tenger. De itt annyira zavaros volt a víz, hogy nem tudtunk
fürödni. Így megláttunk egy kiállított naszádot amire fel lehetett
menni és közelről megnézni.
Mellette egy katonai múzeum, és templom. Ezt is megnézzük. Épp
valamilyen szertartást végzett egy buddhista család.
Eső közeleg, nem mintha félnénk tőle, de minek koptatni az ablaktörlő
lapátot. Úgysincs belőle tartalék. Egy kicsit szerencsére lehűlt a
levegő, most már csak 29-30 fok van. Na keresünk nemzeti parkot, vagy
vízesést és ott letelepedünk egy éjszakára. laem som nemzetpark, ez jó
lesz. Jó sok a vízesés a közelébe, és hegyek, hegyek. Hát a belépő nem
tetszek, 6400ft, ennyiért mi nem tudunk bemenni. Lássuk a vízesést! Jó
sok helyen jeleznek útjelző táblák nagy vízeséseket, Punyaban-niba
bementünk, jó 10km-t kellett letérni, mire egy sorompó kapuval zárta
az utunkat. A belépő 3200ft. Na úgy látom, mi se megyünk kiépített
vízesésekhez. Dobtunk egy kettest és csodálatos hegyek, és változatos
növényzet mellett haladtunk Ranong felé, párhuzamosan a Burmai, Miamar
határ mellett.
Az ellenőrző pontokon, kedvesen fogadtak, természetesen fényképezés
közepette. Míg nem az út szélén, egy ingyenes vízesést fedeztünk fel.
Aminek az aljába gyerek had úszkál.
Menjünk még egy darabig, aztán ha valami jó helyet találunk,
lesátrazunk. Az Andaman tengernél a sok öbölből, egybe bementünk, és a
tengerparton lesátraztunk. A tengeren épp kezdődött az apály, szemmel
lehetett érzékelni, ahogy csökkent a víz szintje a medencének. Jó
messzire kell bemennünk ha fürödni akarunk. De ez megéri, mert kellemes
meleg a vize. Aggódtunk is nehogy a másik oldalt kicsapjon. Sas kering
fölöttünk, jó nagy, nehogy felkapjon figyelj Gizike! Reggel korán
ébredés után kisétáltam tengeri csillagokat
szedni.
Majd kiültünk, rákokat nézegetni.
Egy éppen takarította az odúját, dobálta ki a homokot, a Sanyi lábára.
Na nézd már, még nyugodtan el se alhatok, mert mire felébredek elás,
és betakar homokkal.
Megreggeliztünk, adtunk a rákoknak is kenyeret, egy darabig nézegettük
őket,megfürödtünk, útra keltünk.
Gyönyörű trópusi tájakon kanyargott az út, szerpentin hegyek, majd
délután kettő tájékán megálltunk, oda jött két motoros srác. Kiderült
motorépítők. Elhívtak a műhelyüket megmutatni, na itt aztán volt
minden. Bőrdíszművességtől, airbush,tattoo és nyújtott teló villájú
motorokig. Mutatták a telefonjaikat ahogy le volt fényképezve Sonny
Barger-el. De elfelejtettük felírni a nevét, ezért ha olvassa ezt,
akkor írjon egy e-mailt nekünk. Mivel megígértük hogy ha 2023-ba
Magyarországra jön, szívesen fogadjuk.
Újra közeleg az este keresünk egy tengerpartot hogy sátorozzunk. Ahol
jó helyet találtunk, egy gyerek fürdött. Na ez nagyon jó lesz. De nem
sokáig voltunk egyedül, pár perc alatt az egész falu kint volt. Akkor
is itt táborozunk. Már lefekvésre készültünk, mikor a sötétbe két lány
jött motorral, még beszélgetni. De angolul egy szót se értettek. De
azért maguknak elég jól elbeszélgettek.
Megnéztük a térképen hogyan tudjuk a legkisebb mértékbe érinteni Bangkok-ot, egy kis egyezkedéssel fel is engedtek a pályára. Ajándékba még egy pálya térképet is kaptunk. A kapu biztonsági őre, aki nem engedett fel, és hívta a policájt, amíg vártunk, ráakart írni az elejére, Sanyi ráüvöltött, hogy nem! Te se engedtél fel, mi mért engedjük hogy összefirkáld a velónkat. Nagyon óvatosan kell menni, mert a vászon már kint van. Természetesen itt is integetések, fényképezés közepette haladtunk. Estére már nagyon közel lehettünk a tengerhez, de úgy besötétedett, ha mellettünk lett volna se vesszük észre. Így egy kupit mikor megláttunk, nagyon megörültünk. Lesz olcsón szállásunk. Bementem megnéztem tiszta, de ez gondolható is volt. Itt aludtunk éjjel.
Reggel indulás után 20percel meg is találtuk a tengert. Egy zárt területen fenyőfasor van ,nézzük meg nem e kemping? Az volt, nem átlátszó tengerrel, de ez is jó lett volna. Azért vettünk egy üdítőt, leültünk két székre, pár perc múlva jön a nő, a két szék, hogy ott ülünk 40bat.Na húzzunk innen, mert lehet megszámolja mennyiszer veszek levegőt, és azért is fizetni kell. fotó:009,012, Feltöltöttem egy vizes üveget negyedrészig babbal, és vízzel. Estére ha nem lelünk Tescót, hagymás bab lesz, addig jól megdagad. De találtunk Tescót, kenyeret és egy pár apróságot vettünk. Na ez a pár kg, pont elég volt a velónak, most már tizenkettő küllő van kitörve.
A keréknek az én oldalamba vége. Így utunk Pran Buri-ba egyenlőre megszakadt. De a rosszba is van valami jó, egy esztergályos műhely előtt történt a hiba. Na ha más nem lesz, vasküllőt esztergáltatunk. De ez nem jött be. Míg a fiuk, okoskodtak mi lenne a jó, addig én felfedeztem hogy a műhely mellett, nők valamit töltögetnek egy tasakba, ütögetik, majd lezárják. Megkérdeztük mi ez? Gomba táptalajt tasakolnak. Beálltam én is, estig töltögettük.
Odatettük a babot főni. Ha kevés is, de azért mindenki megkóstolja.
Mire végeztünk a bekevert talaj csomagolásával, a Lachan kislánya rengeteg féle kaját, köztük egy egész tonhalat is megsütött. Melléültünk a családdal és nevetgélés közbe, jól be is kajáltunk, mire a bab kész lett. De azért megkóstolták, de nekik nem ízlett. Az udvarba felvertük a sátrat.
Igaz hívtak a rokonaik hogy menjünk hozzájuk, de nem fogadtuk el. Így is az udvaron is meleg volt, alig bírtunk elaludni. Reggel korán gyorsan elbontottuk a sátrat, mert jönnek a munkások újra a táptalajt csomagolni, mi pedig a sík betonon sátrazunk. Kiderült, ők termelik a gombát, ananászt, rengeteg fóliájuk van. Orhideákat is nevelnek, gyönyörűek.
Van cukornádjuk is, késsel megfaragom és rághatom. A rostját pedig kiköpöm.
Ez is nagyon finom, és ez legalább egészséges. Nem is vennék édességet, ezt rágnám ha édesség ehetnékem lenne. Azóta nem is lettem rosszul. Kimostam a pólókat, na és mire teregettem ki? Képzeljétek, bambuszra, alig leltem egy vékony bambuszt amit én is elbírok. Sanyit addig a nagyon kedves tulaj fia,Kap, motorral elvitte a motoros boltokba, de ilyen küllő, meg ilyen gumi? Hát az erre nincs. Bangkokba talán van. Akkor megkeresték a helyi choppereseket, azok próbálnak,
segíteni. Na akkor még ma éjszaka is boldogítjuk a frissen megismert családot! Kap,Sanyival elment a legközelebbi városba levő tescóba vesznek szalonnát azt sütünk, az lesz a vacsi. Mivel ebbe a melegbe a maradék bab megromlott. Én meg addig csomagolom a táptalajt. Délutánra a csuklóm teljesen kikészült. De azért örülök hogy eddig is bírtam,
igaz fáj a csuklóm, meg az ujjaim, zsibbadnak, erős nekem ez a munka. A csuda se gondolná, hogy ilyen megerőltető. Sanyi hív menjek nézzem meg mit látott. Kap mutatott neki ep eee-t. Ez egy nagyméretű gekkó faj. Azért hívják e-e-e ep-e-e-nek, mert így beszélgetnek egymással hajnalba. Le is fényképeztük a tojásaival együtt. ismeritek a mottómat, ne csak én lássam, lássátok ti is. Így öröm az öröm.
Másnap is maradnunk kell,délután jönnek vissza a chopperesek és mondják meg hogy minden sikerül,vagy csak egy része. Reggel arra ébredtünk, valamit működik a család, kimentem megnézni, hát a gomba oltóanyagát rakják a táptalajos tasakokba. felöltöztünk, és mentünk segíteni. Két óra alatt öten el is készítettük, ami a forró kamrába volt, mert 100fokon a táptalajt fertőtlenítik, de még fólia zsákba téve a szöszt is amivel, bedugaszolják. A kazánba fűtenek, pálma rosttal, amit Bangkokból hozatnak kamionnal. Holnapra bekészítettük az új anyagot, a fertőtlenítő kamrába, hogy reggel belelehessen tenni a gomba spórát. Érdekes a kazánba, a kókuszrostot használják ki, fűtőanyagnak, amiből először kipréselik az olajat, majd Lachanaa-ék megvásárolják, tető alá hordják, polcokra vékonyan felterítik száradni, mert különben össze füllik.. A délelőtt folyamán én a kertet gazoltam,meg a kerti pihenőt kitakarítottam. A tulaj felesége nem él,az egyik alkalmazott mesélte. Furcsálottam is hogy nem látok asszonyt a háznál. A három gyereket egyedül neveli a Lachan, de nagyon kedvesek. Borzasztó dolgosok, rengeteget dolgoznak, igaz a látszata is meg van. Nagyon gyönyörű házuk, gondolom szépen berendezve, nagyon tiszták. Becsületes családnak néznek ki, az életem is rájuk merném bízni Délután elvittek a haltemplomba. Van egy csodálatos nagy templom, medencével mellette, amibe millió hal van, az emberek nem a papoknak visznek pénzt, hanem hal eledelt vesznek és etetik a halakat.
Valamennyi pénzt beledobunk egy ládikába, de cserébe kiveszünk mindenkire három szál füstölőt, és Buddha előtt meggyújtjuk, mindenki elmond egy imát a maga nyelvén, a maga istenének. Nagyon jó érzés volt a szertartáson részt venni. Majd személyesen feltölthettem egy üveg oda készített olajjal a mécsest, ami égett.
Hazaértünk, jöttek is a motorosok elvitték a pénzt, úgy néz ki sikerül a gumi,és a küllő is. Megint holnap délutánra ígérték. Kezd esteledni, valamivel hűsebb van. olyan 30fok, Sanyiék új házikót építenek a gomba tenyészetnek, bambuszból.
Kimentünk a mocsárhoz, valamilyen labirint kopoltyús halat megnézni. Kap könyékig tiszta iszap lett ahogy turkált a mocsárba, próbálta kézzel megfogni a halat. Nem sikerült, de reggel újra kimegyünk. Este későn jön, hogy kifogta, mind a kettőt.
Este csak nem állotta meg a rokona Thi Da-j meg Thai Rat, hogy ne vigyen át hozzájuk. Ő bambusz házakat, és dísztárgyakat készít. Abból él. Szerettem volna megvenni egy papírtartót, nagyon szép, és vastag
bambuszból volt, de igaza van Sanyinak a Ratát ne terheljük még ezzelis, mert ő vitte volna haza.
Na, remélem holnap megjön az alkatrész, és holnapután mehetünk tovább. Persze annyira beilleszkedtünk a családba, hogy már azt kérdezik nem e telepedünk le itt.? Nagyon jól érezzük magunkat, de most más a terv. Amíg nézegettem a halat amit Kap fogott, ez a Thai Rat, meg rátette a gépemre az ep-eet. Azaz a gekkó kaucsuk másolatát. Visszanéztem, majd infarktust kaptam. Persze volt hahota. Na, iszkiri aludni. De másnap is hiába vártuk az alkatrészt, helyette jött a telefon, lassan meglesz. Gondolom nekik se könnyű megszerezni ami kell. Azért a nap ma is hasznosan telt el. Csak nagyon rossz hogy megvagyunk szokva hogy alattunk a gép, és ha kell valami pattanunk és hozzuk, itt meg csak pici bolt van, amibe csak sör, meg leves-alapanyag van. Amibe találunk is valamit, az 20km-re található, kap-ékat nem akarjuk azzal még terhelni hogy oda elvigyenek. Délután megjött Thi Da-j, helyi tradicionális ételt készítünk. Zöld bambuszt vágnak olyan
50cm hosszút, 8cm vastagot. Megtöltik, rizs, kókusztej,barnabab keverékével . A földet elegyengetik, leállítják a bambuszt, húznak rá 10cm földet alulra,fél méterre tüzet raknak, pálmarost, bambusz és egy kevés faágból,másfél, két óra alatt megsül, sűrű lesz. A neve káloám.
Nagyon finom, de nekem kellett hozzá, egy kis cukor. Pénzes Anira gondoltam miközben ettem. Cukor nélkül neki is jó lenne. Belesült a bambuszrost íze, a frissen szedett kókusztej, nagyon finom. Még holnapra is maradt. Pedig kilencen voltunk. Ez a kisember Thai Rat egy móka mester, nem kell érteni mit mond, elég ránézni, és amilyen hangon mondja, dől az emberből a röhögés. Végül bejelentette megy haza aludni. A reggel az úgy kezdődött,hogy az éjszaka megjött a kamion,
hozott 15tonna pálma termést, amiből már az olajat kiütötték, azt lerakodtak.
Mire végeztek, megjött Chum Porn, Ő a presidentje a choppereseknek. Mindent megcsináltatott. Jaj de jó, mehetünk tovább. Hozott ajándékba két pólót az ő felvarrójukkal. Nagyon rendes.
Kap felajánlotta legalább ma még maradjunk. Egy hétre álltunk meg, és már be is költözött egy bébi gekkó a velóba. Úgy látszik ő is jól érzi magát benne.
Jó! Úgyse hajt bennünket a tatár, megvan mindenünk, mivel jó a veló!! Lemostuk, leápoltuk, felhegesztik a haspáncélt is, reggel indulás. Már most tudom hogy hiányozni fognak. Az a kedves mosoly,a mindenbe a segítő készség, és az hogy jót lehet nevetni amikor próbáljuk megfejteni mit akar a másik. És tényleg nagyon-nagyon jó barátok lettek. Csak azt sajnálom hogy a kislány, /Nin/ soha nem volt ott mikor fényképezkedtünk. Mivel van veló, hoztak, limót,sült
szalonnabőrt meg paradicsomot. Jó ízűen falatoztunk a családdal, persze ők folyamatosan dolgoztak a műhelybe, csak kaptak be egy-egy falatot. Mikor Lachaa-na megszólal: az ő családja süti ezt a finom bőrt. Na akkor mutassák meg hogy, hogy kell, mert ez nagyon finom. Úgy néz ki mint a csipsz, olyan ropogósra is van sütve, de se nem zsíros, se nem olajos. El is mentünk, a rokonhoz. Nagyon jókor érkeztünk, mert pont sütésre készen volt egy adag. Hát nem gyors, nem könnyű munka, de nagyon finom. Én is megpróbáltam egy adagot kisütni. Hát jó meleg van mellette, még a 30fokon felül. Elfelejtettem a fényképezőt vinni, de a készt megmutatom. A gondolatom az volt, Babi, ennek lenne keletje nálad! Lachaa-n volt olyan aranyos elvitt minket egy olyan boltba ahol szárított, füstölt halat, elősütve, vagy már készen is lehetett kapni. Gyönyörűen tasakolva. Még látványnak is szép volt. Elköszönni elment Sanyi, az egyik fiúval, Thai Rat-hoz, jön haza, hoz egy ananászt, meg a wc papír-tartót ajándékba kaptuk. Belelát ez a kis ember a gondolatomba? Pont erre fájt a fogam. Mivel délután voltak a piacon ananászt venni, de még az ananászárusok nem voltak kint,megemlítették
Thai Rant-nak hogy este mennek a piacra, gyorsan beszaladt, összetette a kezét, elmondott egy imát, és levette az oltárról az ananászt. Itt hozzá kell tennünk, hogy itt Thaiföldön minden háznál van egy házi oltár, ahol füstölőket égetnek, és különböző ételeket, italokat kínálnak fel az isteneknek. Természetesen ezt nem fogadhattuk el. Így Thai Rat mondta, hogy vigyem egy kört a velóval, úgy is van egy kocsi, amit megjavított, vigyük vissza a tulajdonos nőnek, és velóval hozzam
vissza. Így elvittük az autót, és ott kaptunk egy hatalmas ananászt. Amit végül is este a búcsú vacsorán közösen fogyasztottunk el, nagyon finom volt.
Még búcsúzóul meglocsoltam az orhideákat.
Reggel indulás után, egy gyerek karneválba csöppentünk.
Élvezkedtünk, hogy újra úton vagyunk, még a hőséget se vettük észre, csak este a bőrünkön. Megéheztünk, mikor a tengerpartra kiértünk. Na együnk egy hal lét. Hát ez nem magyaros!Tintahal, rák és halszeletvolt benne, citrommal savanyítva.
A tengerparton sétálva gyűjtöttünk egy kis tengeri zsákmányt.
Rábukkantunk egy barlangi szentélyre is.
A velóbol a kilátás.
Közeledik a naplemente,lassan a nap átbukik a horizonton, mély sötétség borul a tengerre, és az öbölre.
Ma megkeressük a Khao yai nemzeti parkot. Megtankoltunk egy
benzinkútnál,érdeklődésünkre hogy merre van a park,inkább kikísért
Bankokból motorral a kutas testvére, mert a minden irányba menő,
egymás fölött is autópálya, biztos elkeveredünk. Irányba állított
minket, és elköszöntünk. Egy darabig haladtunk ezen az úton, de Sanyi
folyamatosan mondta nem jó az irány, nekünk északnak kell menni, most
viszont délnek megyünk. Meg is kérdeztünk egy autóst aki mondta is
forduljunk meg és ellentétesen menjünk. Beértünk egy nagy városba,
Chachoengsao ahol érdeklődtünk motor gumi végett. A két elsőt muszáj
lecserélnünk. De négy gumisnál se volt az a méret ami nekünk kell. Az
ötödiknél se volt, de ő elkezdett telefonálni, hátha tud valahonnan
szerezni. Ezalatt az idő alatt, éreztem kezdek rosszul lenni. Ittam de
nem lett jobb. Sanyi lefektetett egy kapualjba, de már addigra a
kezemet is alig bírtam emelni,lefeketedett a szemem, csengett a fülem,
de nem bírtam felállni. Az emberek gyorsan összeszaladtak, ki egy
gyógyteát főzött, azt öntötte a számba a Sanyi, más hideg vizes kendőt
hozott,kispárnát, legyezővel legyeztek. Öt perc se telt el, valaki
kihívta a mentőt, de nem akartam elmenni 2perc múlva egy másik mentő
is ott volt, egy erőszakosabb mentőssel, ők betettek és bevittek a
kórházba. Nagyon tiszta és szolgálat kész volt mindenki. Már akkorra
sokkal jobban voltam. De egy órát fektettek addig nem engedtek el,
akkor is szerettek volna egy kivizsgálást csinálni, nem akartam én
befeküdni. Éreztem hogy a gyomrom nem tökéletes, erre adott receptet,
amit kiváltottunk. amikor a mentőt követte, rögtön csatlakozott hozzá
a gumis srác, a barátjával. A receptet is alig tudta kifizetni, mert
azt is ők akarták rendezni. Az ellátásér és a mentős szállításér nem
kellett fizetni. A srácok, még megakartak hívni kajálni, de nem
fogadtuk el. Nagyon-nagyon rendesek. Kikísértek a városból bennünket,
és ott váltunk el tőlük.
Egy 100km után, meg is találtuk,a keresett nemzeti parkot. Hát itt
számítottunk rá hogy belépő lesz, de ennyire nem. Mindegy ez az ország
egyik legnagyobb parkja ezt megnézzük. Kajánk nincs csak konzervünk,
azt megesszük és reggel megyünk keresünk egy tescót. Így is történt.
Negyven kilóméterre leltünk is egyet. Gyorsan vettünk disznóhúst,
szalonnát, lekvárt, bagettet, zöldségfélét. Legalább három napra meg
lesz a kajánk. Visszaérve a parkba, azonnal lesütöttük a szalonnát
reggelre, vagy a holnapi ebédnek és sütünk hozzá krumplit, mára meg
egy jó régen áhított gulyáslevest ütöttünk össze. Mire kész lett,
felfigyeltünk egy három fős csapatra akik sátorozásra alkalmas helyet
kerestek. Sanyi mondja is,nem Magyarok? Az nem lehet, mert túl csendesek!
Megszólítottuk őket, és kiderült Magyarok. Jót beszélgettünk, és volt
kivel megosztani a gulyást is. De még maradt belőle így a szalonnával,
és a többi kajával betettem a velóba éjszakára, nehogy valamilyen
állat megdézsmálja. Még a hátiszákomat is elé tettem..A késő estig
nyúló beszélgetés után, jó mélyen elaludtunk. Éjjel arra ébredtem, hogy
a sátor mellett csörög az edény, amit nem mosogattam el. Kinéztem a
hálón, hát egy tarajos sül tologatta a fazekat. Megmozgattam a sátor
oldalát így gyorsan kereket oldott. Nem tudom melyikünk ijedt meg
jobban, én, vagy ő. Végre majdnem visszaaludtam, mikor tasak zörgésére
figyeltem fel. Kinézek,hát két szarvas tehénnek, csak a fara látszott
ki a veló két ablakába,a veló alatt meg két vagy három sül verekedett
a gulyáson,meg a holnapi ebédünkön. Na, jól nézünk ki, a szarvasok
eszik a megfőzésre váró ebédünket, a sülök meg a már
elkészültet. Mérgembe a fényképezésről is elfelejtkeztem. Pedig ez
díjnyertes fotó lett volna. Főleg hogy a velóval ilyen dolog ritkán
történik meg. Amúgy sülöket nappal nem is lehet látni .A campingbe van
egy gyönyörű tó, ami tele van kálával,és valamilyen gyík
félével.
A parkba nagyon szelíd szarvasok sétálnak.
De annál jobban kell vigyázni az úton a velóval, meg a túrázás alatt,
mert nagyon sok vad elefánt,és krokodil van.
Egy elefántot az út szélén szerencsére tisztes távolságból láttunk
is. Nem értettük először hol a gazdája, megálltunk, mikor megláttuk
hogy a szembejövő autók is tolatnak. Szerencsére becsörtetett az
erdőbe. A majmok meg annyira szemtelenek, főleg a hím, hogy mindent
ellopnak csak egy méterre távolodj el a kajától. A hím még támadó
állásba helyezkedett mikor elakartam zavarni. Ha még egy lépést tesz a
vicsorgására én meghátrálok,az biztos.
Gyönyörű madarat láttunk az út szélén sétálni. Mellé mentünk, de nem
szaladt el, Sanyi elkezdett fütyülni, és különböző hangokat kiadni,
erre a madár is produkálta magát. Hát ez szép és érdekes is
volt.
Még elmegyünk és megnézzük a vízeséseket. Sajnos ezen a részen elég
kevés eső eshetett, mert a vízesések nem nagyok. Rengeteg elefánt
nyomot találtunk ahogy mennek a patakra inni. Egybe bele is próbáltuk
a lábunkat, hát a négyőnk talpa belefért. Kicsit el is gondolkodtunk,
mi lányok, mit is csinálnánk ha ezek erre csörtetnének. De inkább ezen
ne is törjük a buksinkat, mert annak nem jó vége lesz. Jó nagyot
túráztunk a frissen megismert Nagy családdal.
Közbe kiderült hogy az érdeklődési körünk hasonló,mert ők is
természetgyógyászattal foglalkoznak. Mivel a mi kajánkat a park
állataival megetettük, ezért ma ők hívtak meg vacsorára. Jó hosszura
nyúlt beszélgetés után, elfáradva jót aludtunk az éjjel. A campingbe
négy fehér csoport volt,ebből kettő Magyar. Szerintem ez nagyon jó
arány. Szerettünk volna még egy napot pihizni, de a vérünk hajtott
tovább. Így irány a tengerpart.
Aludni az éjjel nem nagyon sikerült, iszonyatos hőség volt, millió
szúnyoggal. Reggel jött az ördög a megbeszélt időre 9órára. A vámházba
a hölgy, délre érkezett, kiderült hogy még egy, két dolgot alá kell
íratni, és egy, két helyen fizetni is kell. Ezek az aláíratások,
befizetések, egy-egy km, távolságra voltak egymástól. Mivel itt most
újév van, mindenütt ünnepeltek. Itt 2555-ik évbe léptek, viszont
Nepálba 1132-ik év van, így idő utazást hajtottunk végre a világ
körüli út mellé.
Nagyon, nagyon sok papírt kellett kitöltenünk, számunkra
olvashatatlanul. Az ügymenetet nehezítette, hogy 95%-ba csak thai-ul
beszéltek.
Az ördög nagyon felbosszantotta a Sanyit, mert mindenütt, plusz
pénzeket akart leszedni. Így gyorsan menesztettük az állásából. Egyedül
próbáltunk boldogulni, de szerencsére az angyalok mindig mellénk
szegődtek, és nagyon, nagyon jó emberekkel hozott össze a sors. Így az
ügymenet meg gyorsult,és nemsokára délután négyre át is vehettük a
kincsünket. Úgy örültem, hogy még a könnyem is kicsordult.
Azonnal neki is ugrottunk, bontottuk, téptük a ládát.
A srác aki segített a papírok intézésénél,tegyem hozzá, teljesen
ingyen, még benzint is hozott,segített a bontásnál,ő is kíváncsi volt,
mi lehet ez, amire motorkerékpár van írva, de ilyen nagy dobozba.
Meglepetésünkre meg is jelentek két jó hideg colával,majd dupla adag
mekis kajával.
A vámosok közül is megjelent egy úr, és hozott 2doboz spritet. Nagyon
jól esett, a testünknek, ÉS A LELKÜNKNEK is. De hiába, Thai földön
vagyunk, a földi paradicsomba. Nem hiába hívják mosoly
országának. Semmit nem engedtek kifizetni, sőt még a szállásunkra is
elkísértek, nehogy eltévedjünk.
A biztonsági szolgálat előtt is le a kalappal. Európai szemmel, nem
minden napi elbánásban részesítettek. Kedvesek, segítő készek, és
barátságosak.
Ezúton is szeretnénk megköszönni, mindenkinek a segítségét. NAGYON
ARANYOSAK? VOLTATOK!!!Nap végére nagyon elfáradtunk, és nyugovóra
térünk.
A napot ma bazár nézegetéssel töltöttük. Elköszöntünk a
Surájéktól. Holnap reggel 11óra20-kor megy a gépünk, Bankokba. Kilenc
órakor már, fogtunk egy taxit és irány a reptér. Annyi ember utazott,
hogy a sor kígyózott a kapunál. Végig álltuk a sort, majd bent
ugyanezt a sort megint, de akkor már bebélyegezte hogy elhagyjuk
Nepált. Megint ezt a kígyózó sort 2x végigvártuk, és mehettünk a
táskákért. Na eddig volt a könnyű fele. A gépünk 11óra20 helyett
12óra20-kor indult. A repülőből gyönyörű volt a kilátás.
Ahogy beértünk Thai légtérbe, és kitisztultak a felhők, megdöbbentő
látvány fogadott bennünket. Amerre a szem ellát, mindenütt árvizek, a
földek víz alatt állnak. Néhol még az út is. Hirtelen elgondolkodtunk
az útvonal módosításon. Majd a gép megérkezett Bankokba
leszálltunk. Vámolás csomagátvétel, ment minden szépen. Na akkor irány a
veló megkeresése. Öt embert megkérdeztünk, mind az öt különböző
útvonalat mondott. Végül találtunk egy információs pultot ahol két lány
ült. Az egyik a számítógép elé ült, a másik térképet lapozott. Ebbe az a
lényeg hogy lányok voltak. Végül is, írtak egy listát, lépésről
lépésre melyik busz, melyik vonal és hova. Nagy nehezen megtaláltuk a
Thai cargo-t , de kiderült, hogy ez csak a belföldi szállítmányozással
foglalkozik, de nem zavartak el. Kaptunk egy vezetőt autóval, aki
díjmentesen átvitt bennünket a keresett címre. Itt kiderült, a velót
átvehetnénk, de a vámhivatal jan. 04-ig zárva van az újév
miatt. Leültünk, mert azt értettük, hogy este 9-re jön a vámos.
Gondoltuk megszán bennünket, így addig várunk.
De többen próbáltak segíteni,és megértettük hogy az nem ma hanem két
nap múlva lesz. Jött egy nagyon kedves fiatal srác, elkérte a
papírjainkat és elkezdett intézkedni. Egy igazi angyali teremtés. De
megjelent az ördög is,és mivel én a hátul álltam ezért láttam ,hogy a
Sanyi háta mögött integet hogy ne intézze el a carnet kártya
hitelesítését. Majd egy kedves úr jött, aki telefonálgatott és
elintézte hogy reggel egy hölgy bejön és megcsinálja a papír munkát.
Az ördög, meg jó pénzért felajánlotta, hogy elvisz egy szállásra
bennünket. Mivel már este 10óra felé jár az idő, rengeteg ebbe a
melegbe a szúnyog, alkudozás után elfogadtuk az ajánlatát. De reggel
ugyan ennyiért vissza is kell vinnie, mert ide belépni erre a területre
csak kártyával engednek be. A szálló átlagon felüli. Meglátjuk reggel
mit sikerül intézni.
Reggel korán, még Sanyi aludt, lementem a kedvenc kutamhoz, de a
városba nem csak ez az egy ilyen kút van, van több is. De nekem ez a
legszebb.
Itt már mostak, és fürödtek az asszonyok. Nagyon, nagyon hideg
vízbe. Én a parton leültem, és olyan jó megnyugtató érzés fogott el,
tényleg el is tudnék aludni itt. Gondoltam vissza megyek, megnézem fel
e kelt a Sanyi. Szerencsére már felébredt, megyünk, bérlünk motort, és
több templomba tudunk eljutni a hegyen. Elsőnek a Lalipuri
városrészbe, a Patan Durbar sqvere templomot nézzük meg. A belépő
200rupia/fő, plusz a múzeum, ami 500rupia/fő. De mire oda értünk
elment az áram, így az ugrott. Ez a templom együttes is a világörökség
részét képezi, mint a többi is, amit itt Kathmanduba megnéztünk. Így
természetes hogy ezek is a legcsodálatosabb egyben legrégibb
templomok. Itt úgy élnek az emberek, mintha ez a világ legtermészetesebb
dolga lenne, hogy a téren esznek, pihennek, leülnek a földre, és
beszélgetnek. Itt töltik a mindennapjaikat.
Egy kapualjba még egy nő, szőtt is.
Ez is egy csodálatos templom, csak az én istenem áll a bejáratnál.
Félig összedőlt patinás, gyönyörűen megmunkált ajtó,ami mögött wc
rejlett.
Mellette pedig a múzeum bejárata, amit élő sövény övezett.
Hátul az udvarba, van egy vendéglő, amihez egy veteményes kert
tartozik. De jó, legalább megismerjük a piacon árult növényeket is! A
kert gondozójától rá is kérdeztünk mindenre.
Miután megtekintettük a város ezen részét,irány az észak kathmandun
fekvő, Pashupati, ami a térség,legismertebb hindu zarándok helye, és
egyben a krematóriuma is. Ugyanis itt égetik a folyóparton az alsóbb
kasztbeliek holttestét. Több különleges szertartásnak is szemtanúi
voltunk, de érdeklődésünkre senki nem tudott választ adni rá, és a
neten se találtunk rá írást sehol.
Ezen együttesen belül található egy öregotthon is. Ami látványnak
megdöbbentő.
Sajnos a templom legérdekesebb részébe csak hinduk léphettek be,így mi
körbe járva, és a mellék templomokat megtekintve zártuk ezt a
látványt. Úgy döntöttünk a mai napot megpecsételjük egy varázslatos
hellyel, és felmentünk a majom templomba. Ez egy csoda világ. Olyan
érzést keltett bennünk, mintha a világ tetején
ülnénk.
Nem több száz, hanem több ezer kívánság henger van, ebből többet mi is
megforgattunk. Csodálatos napot zártunk, de mennünk kell, hisz
hivatalosak vagyunk,egy vacsorára,Suráj, és Sarához.
Tegnap szétszedtük a velót, bámészkodó itt is volt. Szegényke kerekek
nélkül úgy néz ki, mint egy szárnya szegett fecske.
Elég gyorsan végeztünk vele,vissza már egy teherautó platóján
utaztam. Délután kiderült, hogy az air cargó szombat, vasárnap zárva.
Gyorsan lecseréltettük a repjegyet,így maradunk 02-a hétfőig. Csak
nagyon nehéz lesz, mivel a főzőnk is utazik a velóval, nehogy elvegyék
a reptéren. Estére meghívtuk Surájt és Sarát vacsorára, nagyon kedves
házaspár.
Reggel a terv, városnézés, és a hegyen a Swayambhunath tempom /majom
isten/ megtekintése. Korán reggel indultunk, hisz a templom elég
messze és magas hegyen található. A legenda szerint, a lépcsők aljától
a templomig 365lépés van. Körülbelül 1500éve épült,buddhista, de a
körülötte levő pagodák hinduk. Tibeti kolostorok is vannak körülötte,
akik a hegyről motorral járnak le a városba vásárolni.
Minden fordulónál imahengerek vannak,több százat meg is tekertünk.
Jelképek, nem csak az oszlopokon, hanem a földön is vannak. A
horogkereszt nem a náci birodalomhoz fűződik, hanem sokkal ősibb
kultúra szimbóluma.
Milyen kicsi a világ!Újra Rosemarie-vel találkoztunk a lépcső mászása
közben, akit már említettünk a Lumbini utunk alkalmával. Nagy szerepet
vállal az iskolák építésében. Az emberség magas iskoláját űzi.
Hatalmas szíve van.
Nagy boldogsággal üdvözöltük egymást, az újra találkozás örömére, ezen
a világörökségben is nyilvántartott szent helyen. Délutánig
elbolyongtunk a pagodák, stupák,és a templomok körül. Alig tudtunk
elszakadni olyan megnyugtató volt az hely. De már elég későre járt,
ezért vetettünk egy pillantást még a hegyről le a városra és a
körülötte levő tájra, majd indulás le a hegyről.
Új utakon, sikátorokon közelítjük meg a szállásunkat. Mint az itt is
természetes rengeteg templomot, stupát, és pagodát látunk. Közöttük az
egyikbe épp most fejeztek be egy szertartást. Ebbe itt is
laknak. Csodálatos faragások még belül is.
Egy sarkon egy nonfiguratív szoborszerűséget pillantottunk meg.
Közelebb lépve hozzá, észrevettük hogy pénzekkel van televerve
szeggel.
Tovább lépve egy medencét találtunk, tele vízzel, szentélyekkel. A víz
tele volt aranyhalakkal, és olyan fél méteres zacskós harcsákkal. A
parton egy idős ember a láma bibliáját olvasta. Nagyon kedvesen tette
fel a szokásos kérdéseket.
A város tele van ima zászlókkal, és köszöntőkkel, ami a helyi
időszámításnak megfelel.
A házak között megint rábukkantunk egy újabb pagodára, amin már
egészen más szimbólumok és jelképek voltak.
Úton Katmandu felé. A nemzeti parkból kiérve, két lehetőségünk volt,azaz a térkép szerint
egy se, mert ő szerinte nem itt van a park. Na de mindegy. A fő úton
vagy előre megyünk vagy hátra út. Ha előre megyünk Katmanduba érünk, a helyiek szerint
három óra alatt, ami a tapasztalatunk alapján mindig a duplája, ha a
másik irányba akkor meg és itt jött egy csomó beszéd, az ő nyelvükön. Na akkor irány a
sokbeszédes hely. Nem csalódtunk, ez a hegyekbe visz fel. Az úton nagyon
sok helyi öltözetbe levő lánnyal, asszonnyal találkoztunk. Valamilyen ünnep lesz.
De sajnos mi nem maradhatunk, mert a vízumunk még három napig tart, és
nem tudjuk a velót mennyi ideig tart Katmanduból átküldeni. Az út, a
már megszokott minőségű, csak az a rettenetes benne, hogy kettesbe ritkán lehet
kapcsolni. Mi nem is tankoltunk sokat, mert a reptéren úgy is le kell
ereszteni a velóból a benzint. Na de arra nem számítottunk, hogy még négy hegyet mászunk
meg, fel is meg le is.
Természetesen mikor már délutánba járt az idő egyszer csak megszólalt
a benzin szivattyú. Na elfogyott a benzin. Nem baj, a kannába van még
öt liter.
Te Sanyi! Nem lesz az kevés? Ahogy felnézek a hegyekre rengeteg
szerpentint látok,és még lehet hogy a hegy háta mögött van másik hegy
is. Erre ő megszólal. Kis bogárral,nagy szívással kaland a kaland, ezt mondja a Paja is. Na
akkor ezt tényleg megszívtuk gondolom én, mert kezd itt a hegyekbe
gyorsan hűlni a levegő, ha itt kell sátoroznunk, nem lesz melegünk. Na újra vágjunk
neki az útnak. Csodálatos részeken vágtattunk, míg nem megint
megszólalt az a fránya benzin szivattyú.
Na eddig nem volt benzin kút egy se úgy 80km-en keresztül, állítsunk
meg valakit kérdezzük meg mennyire van egy kút. Igaz, pénzt se vettünk le, minden
zsebünket kiforgattunk úgy szedtünk össze 1000rupiát. Na ez talán elég
lesz. Nem könnyű leállítani valakit, mivel erre alig járnak. Jött egy motor, meg
is állt. Hát 60km-re van egy kút előre, de ő szerinte vissza is. Hát
vissza nem megyünk, de előre se tudunk, mert nincs egy csepp se. Nem e adna
pénzért nekünk egy két litert. Egy tízperces gondolkodás után, mert
ugye itt mindenre idő kell, ad, de mibe eresszük le. Gyorsan megittuk a teát a literes
üvegből, ebbe. Adott benzint, de 700ft-ér, húztam a fogam, mert akkor
a fele pénzt 500rupiát oda kell adnom, és mivel megyünk tovább. Elhúzatnánk a velót, de a
másik húzatásból tanulva lehet hogy már leszakítaná az elejét ezen az
úton. Eltolni, ekkora hegynek fel? Na lesz ami lesz, Sanyi nem is gondolkodik, ad két
litert az ürge,valameddig eljutunk. Minden lemenetnél, leállítottuk,
és gurult. A karburátor természetesen felkapott valami szemetet, de kiköhögte
szerencsére. Egy jó darabig mentünk mire egy város szerű faluba
értünk, itt sikerült hat liter benzint venni, mert még találtunk pénzt a papírok között. De
piszok szomjasok vagyunk, de arra már nincs zsé. Talán ezzel már
elmegyünk egyesbe Katmanduig. Amikor lejtőnek lefelé megyünk akkor is sokszor fékezni
kell, a szar út miatt, meg az úton teregetik széjjel a terményt, ott
csépelik ki, és legyezgetéssel szelelik ki.
Becsatlakoztunk, egy valamivel jobb minőségű útba, na ez lett volna az
az előre út. De akkor nem láttuk volna ezt a csodás tájat. Itt aztán
van dugó, a sok bedöglött busz, hegynek fel, áll. Ezeket kerülgetni ezen a majdnem
egysávos, gödrös úton. Egy hegymenetnek fel megint megállt a forgalom
a lerobbant busz miatt, most lesz baj, mert nekünk nincs kézi fékünk. Sanyi nyomta a
lábával a féket meg a kuplungot én meg a gázt, de így is gurultunk
hátra. A hátunknál levő meg nyomta a dudát. Még a külvárosba se értünk, már ekkora dugó
van. Lépésbe haladtunk a sötétbe tovább. Végre egy ATM-et láttunk.
Megállás pénz levétel,most már csak egy kút kell. Az is lett, de már nagyon zörgő
benzin szivattyúval. De ennél meg nincs benzin. Valami nehezen vissza
soroltunk a sávba, mert természetesen szembe volt a kút, egyszer csak leállt a
gépsárkány. Na egy bámészkodó motorossal elvitette magát Sanyi a két
km-re levő kútra, ott meg el volt törve a kútfej, azt javították. Bent állt vagy száz motor. A
motoros előre ment, mondta ezek turisták, nem mintha hasonlítana Sanyi
valamelyikre, engedjék meg hogy öt litert a kannába tankoljon. Így lett benzin is. kocoghattunk tovább, szállást keresni. Hát itt van a csillagos égtől
lefelé árba. Sanyi alkudozik kezdett, végül megállapodnak. Parkoló viszont itt nem jó. De
elviszik egy távolabbi helyre, ott van zárt parkoló. Na végre egy hely
ahol van meleg víz is , és azonnali internet.
Hozzászólások